A Jóbarátok csapata közel áll ahhoz, hogy megszerezze harmadik bajnoki címét. A siker különösen ennél a gárdánál a csapatjátékon múlik. Persze, nincs jó csapatjáték, az azt profi szinten játszani képes játékosok nélkül. A Jóbarátokban Imre Lajos emblematikus figurája mellett egy hallgatag, szerény fiatalember is nagyban hozzájárul a sikerekhez. Nemanja Raicevic-csel Imre Lajos segítségével tudtunk beszélgetni.

Mondanál bemutatkozásként néhány szót magadról?

- Szabadkán születtem és nemrég, január 15-én ünnepeltem a harminckettedik születésnapomat. Fiatalon Szabadkán a Spartakban (FK Spartak Zlatibor voda) kezdtem játszani, majd a Partizanhoz (FK Partizan) kerültem, Belgrádba. Nagy sajnálatomra itt csak a junior csapatban tudtam szerepelni, súlyos sérülések akasztották meg a karrierem. Szerepeltem még az első ligás Javor Ivanjicá-ban (Habitfarm Javor Ivanjica) és Bajmok csapatában is, de a térdem nem bírta a rendszeres terhelést. Húsz évesen több súlyos sérülésem volt, át kellett gondolnom a kapcsolatomat a futballal. Sajnos, ahogy megműtötték az egyik lábamban a szalagokat, kis idő elteltével, szinte a felépülést követően megsérült a másik térdem is. Huszonhét éves voltam, amikor úgy döntöttem, hogy már csak amatőr szinten szeretnék játszani. Mondjuk azóta is rendszeresen focizok, nagy pályán most a Tompában játszom, de nem tudom már a térdeim miatt olyan magas szinten űzni ezt a játékot, mint ahogy szeretném.  A szalagjaim miatt csak keveset tudok edzeni és inkább csak kispályázok, a játék kedvéért focizok a rendes főállásom mellett. 

Futsallal is foglalkoztál. Milyen csapatokban játszottál?

- Igen, az elmúlt tíz évben két évet játszottam a Beherbe Baján, majd Szegeden UTC-ben, de sajnos az elmúlt évben a munkám miatt már nem tudtam vállalni az idei szezont.

Mit dolgozol?

- Vámtiszt vagyok Szerbiában.

Hogy kerültél Kiskunhalasra?

- Imre Lajos barátom hívott el egy pár éve, egy szilveszteri kupa után és azóta veszek részt a téli kupán. Az az igazság, hogy megszerettem a torna hangulatát, nagyon jó a szervezés, sok a néző, jók a csapatok.

Feltűnt nekem, hogy mindig nagyon nyugodt vagy a pályán, téged nem kap el soha a meccsláz?

- Hát igen. :) Próbálok higgadt maradni. :) A viccet félretéve a magánéletben is nyugodt természetűnek ismernek.

Szinte mindig hátul vagy és védekezel, ezen a poszton szeretsz játszani? A nagypályán, ahogy elmondtad, támadó voltál.

- Szeretek hátul lenni, van területem és a cseleket is könnyebben megcsinálnom. Nem vagyok az a tipikus erőcsatár, aki elöl, a védők szorításában tudna eredményes lenni.

Harcban vagy a gólkirályi címért, mennyire fontosak neked a személyes címek? 

- Jobban szeretek passzolni, mint gólt lőni, a csapat eredményességét mindennél előbbre tartom.

Könnyebb ez az idény, mint a tavalyi?

- Nehéz volt a tavalyi is és az idei is az :), de megszoktuk már a kihívásokat és azokban a csapatokban, ahol játszom, mindig az első helyért szoktunk játszani.

Ti szabadkai játékosok pályán kívül is barátok vagytok?

- Igen, négyen is szabadkaiak vagyunk, egy kocsival jövünk és mindig beülünk valahova egy kicsit beszélgetni, iszogatni.

A soltvadkerti torna hogyan sikerült?

- Ott másodikok lettünk, na de majd ezt a kiskunhalasit megnyerjük. J Szombat és vasárnap is nehéz feladat vár ránk. Remélem sokan lesznek és szurkolnak nekünk.